A modul célja

Ennek a modulnak az a célja, hogy felhívja a figyelmet a felnőttképzésben előforduló új koncepciókra. Mivel a SP4CE projekt a virtuális együttműködésről szól, ezzel kapcsolatosan egy új elméletet, a “Konnektivizmust” mutatunk be, s ennek az elméletnek a helyét az egyéb felnőttoktatási modellek körében. Tanácsos, hogy a tanárok és trénerek, csakúgy, mint a tanulók és mediátorok megismerkedjenek ezzel a megközelítéssel és ennek alkalmazási lehetőségeivel. A fejezetben megismerhetjük a főbb tanulási elméleteket, részletesebb betekintést nyerhetünk a Konnektivizmus elméletébe, s egy táblázat segítségével a modellek közti különbözőséget és hasonlóságot is átláthatjuk, valamint példákat olvashatunk ennek gyakorlati alkalmazásáról, s a felnőttoktatás néhány egyéb kérdéséről is.

A modul tanulási eredményei

• Különböző tanulási elméletek megismerése
• A tanárok és trénerek a tanított csoporthoz illő tanulási elméletet tudják kiválasztani
• A Konnektivizmus különböző jellemzőinek megismerése
• Az új technikák alkalmazásához való indíttatás megtalálása
• A generációk közti oktatásbeli szakadék áthidalása

 

Bevezetés

Felnőttoktatás, innovatív, didaktika: ez a három kulcsszót kell megértenünk ahhoz, hogy a témát érintő modern pedagógiai tendenciákkal tisztában legyünk.

A didaktika alatt a tanítás művészetét értjük. A didaktika a tanítás leírásával kapcsolatos többféle területet felölel. Ez egy sor tényezőt érint, mely a tanulást jellemzi. A kezdetektől erkölcsi tartalmat feltételezve formális oktatást és elrendezést értünk alatta. Azonban, mint látni fogjuk, a hagyományos tantermi oktatás jellemző korlátain túlmutatva és főleg a felnőttek esetében átnyúlik a nem formális és informális oktatás területére is.

A felnőttoktatás relatív új ága az oktatásnak. Hagyományosan az oktatást gyerekekkel és fiatalokkal összefüggésben látjuk. Ha példaként megnézzük Comeniust, megértjük, hogy a technikák, módszerek, tantermi elrendezések nagy része a fiatalokra vonatkozik egy szabályosan elrendezett környezetben.

Azonban a felnőtteknek más hátterük, szükségletük, elvárásuk és kapacitásuk van, mint a gyerekeknek, ezáltal új pedagógiai módszereket kell náluk alkalmaznunk. Noha számos felmérés és kutatás is foglalkozott ezzel a területtel, a tanárképzés sok országban még mindig a közoktatásra fókuszál kizárólag és a felnőttoktatás nem kapja meg a megkívánt szakmai és egyéb attitűdöket.

Innovatív alatt “az új ötletek és módszerek használatát vagy bevezetését” értjük. (15) (http://www.merriam-webster.com/dictionary/innovative). Nem egyértelmű, hogyan lehet eldönteni, mi számít innovatívnak. Számos módszer létezik, amelyeket annak ellenére innovatívnak tartanak, hogy már régen felbukkantak a pedagógiában. Vannak olyan régebbi didaktikák, amik új környezetben alkalmazva innovatívnak számítanak. Ebben a fejezetben olyan példákat sorolunk fel, amelyek eltérnek azoktól a felnőttoktatási didaktikáktól, amelyek a modern pedagógiai irányokat jellemzik.

A didaktika keretei

Ahhoz, hogy a didaktika kereteit megértsük, bepillantást kell nyernünk a pedagógiában létező különféle tanulási teóriákba. Ezek a tanítás számos elemét meghatározzák. Az, ahogy egy tanár vélekedik a tanulók tanulási stílusáról és hátteréről, kifejeződik a tanulási elméletben. Számos megközelítés és kategorizáció jellemzi a tanulási stílusokat. A leggyakrabban előforduló tanulási elméletek a behaviorizmus, a kognitívizmus, a konstruktivizmus, és (legújabban) a konnektivizmus.

 

1. A Behaviorizmus a viselkedést és a megfigyelhető változásokat figyeli. Ezért a behaviorizmus az instrukciók terén az új viselkedési minták generálására fókuszál.
2. A Kognitivizmus a viselkedés mögötti gondolatrendszert vizsgálja. Ezért a kognitivista tanulási elmélet a kognitív struktúrák elsajátítására helyezi a hangsúlyt.
3. A konstruktivizmus szerint a tudás a meglévő ismeretek és az egyéni (vagy társasági) tapasztalások kölcsönhatásából épül fel.
4. A Konnektivizmus egy új megközelítés, mely szerint a tanulás “a különböző információegységek összekapcsolása, és a tanulást segítő kapcsolatok egyre fontosabbakká válnak magához a tudáshoz képest. “. (16)

 

A fent felsorolt négy fő tanulási elmélet közül a Behaviorizmus és a Kognitívizmust tartják a leghagyományosabb megközelítésnek episztológiai és tanulás-tanítás technikai szempontból, míg a Konstruktivizmus és Konnektivizmus modernebb és innovatívabb megközelítésnek számít.  Persze nem állíthatjuk, hogy bármely körülmények között egyik jobb a másiknál. A pedagógusoknak mindig figyelmébe kell venni a hallgatóságukat, a lehetőségeiket, az erőforrásokat és anyagokat, s minden olyan egyéb tényezőt, amik alapján eldönthetik, hogy a jelen “küldetésükhöz” melyik mintát tudják leginkább alkalmazni.

Mivel a SP4CE projekt új nyílt innovációs módszeren alapuló virtuális környezetben megvalósuló együttműködéssel foglalkozik, fontosnak véljük, hogy kiemeljük a Konnektivizmust és ennek leginnovatívabb aspektusait.

A Konnektivizmus dióhéjban

 

A Konnektivizmust a digitális nemzedék tanulási elméletének is hívják. Célja, hogy válaszokat találjon a gyorsan változó technikai és hálózatos világ komplex tanulási kérdéseire. A tudás olyan gyorsan születik meg, illetve válik elavulttá, hogy a tények és információk megtanulását napjainkban egyre inkább felváltja a változó tudásalaphoz való alkalmazkodás, valamint annak elsajátítása, hogy hogyan és honnan lehet gyorsan naprakész tudáshoz és információhoz jutni. A modell szerint a tudás és információ legfőbb forrása a kapcsolatrendszer. Fontos felismerni a kapcsolatokat és mintákat és a különböző tudásalapok közt kapcsolatokat találni. “Azok a kapcsolatok, amik képessé tesznek minket, hogy egyre többet tanuljunk fontosabbak, mint maga a jelenlegi tudásszintünk.” (17)

George Siemens, a konnektivizmus legfőbb szószólója és ideológusa a Konnektivizmus alábbi főbb jellemzőit sorolja fel:

A konnektivizmus alapelvei:

• A tanulás és a tudás a vélemények különbözőségéből ered.
• A tanulás a különböző tudáselemek vagy információforrások összekötésének folyamata

• A tudás megszerzésének kapacitása fontosabb, mint az, amit jelenleg tudunk
• A kapcsolatok létesítése és ápolása szükséges a folyamatos tanulás biztosításához
• Alapvető készség a különböző területek, elképzelések, és felfogások közötti kapcsolatok átlátása
• Minden konnektivista tanulási tevékenység fő célja a naprakészség (pontos, naprakész tudás megszerzése)
• A döntéshozatal maga is egy tanulási folyamat. A tanulás tárgyának megválasztása és a bejövő információ egy változó realitás lencséjén keresztül látszik. Ami ma jó válasznak számít, az holnap talán hibásnak találtatik a döntést befolyásoló változó információs háttérnek köszönhetően.

 

 

 

A különböző tanulási modellek összehasonlítása

A modern tanárok, trénerek, moderátorok kihívásai közé tartozik az új tanítási eszközök lehetőségeinek kihasználása, mely nagy részben az IKT eszközöket jelenti, valamint naprakésznek kell lenniük a legújabb tanulói stílusok és a tanárok iránti elvárások tekintetében is. Elképzelhető, hogy a tanulók még nem teljesen készek a modern technológia kiaknázására, valamint a Konnektivizmus által kínált új információnyerési és feldolgozási módokra. Ezért szükséges, hogy a tanárok felkészültek legyenek a különböző tanulási módokat és modelleket illetően és alkalmazkodni tudjanak a tanulókhoz. A lenti ábrában bemutatjuk a George Siemens által felvázolt tanulási modelleket, s jellemzőiket, hogy segítsük a tanárok és trénerek tájékozódását a témában.

 

Tulajdonság	Behaviorizmus	Kognitívizmus	Konstruktivizmus	Konnektivizmus
Hogyan történik a tanulás	Feketedoboz-megfigyelhető tulajdonság a központban	Strukturált, szabályozott	Társasági, a jelentést az egyes tanuló teremti (személyes)	Hálózaton belül megosztott, társasági, technológiával támogatott, minták felismerése és értelmezése
befolyásoló tényezők	A jutalmazás természete, büntetés, stimulus	Meglévő séma, előző tapasztalatok	Bevonódás, részvétel, társasági, kulturális	A hálózatok sokszínűsége, a kötődések ereje, az előfordulások kontextusa
A memória szerepe	A memória az ismétlődő tapasztalatok bevésődése, ahol a jutalom és a büntetés a legbefolyásosabb	Kódolás, tárolás, előhívás	Régebbi tapasztalat és jelenlegi kontextus elegye	Alkalmazkodó minták, a jelenlegi állapot reprezentálása, hálózatokban való létezés
Hogy történik a tudásátadás	Stimulus, válasz	A tudás birtokosának tudását megkettőzik	Szocializáció	A nodokhoz való kapcsolódás (hozzáadás) és a hálózat (társasági, koncepcionális, biológiai) növekedése
A tanulás típusának legjobb magyarázata	Feladaton alapuló tanulás	Okfejtés, világos célkitűzések, problémamegoldás	Társasági, homályos (“rosszul megfogalmazott”)	Összetett tanulás, gyorsan változó tartalmak, sokféle tudásforrás

 

2.3.1 Táblázat: Mi a konnektivizmus? George Siemens, Szeptember 12, 2009

 

Következtetések

A modern tanárok, képzők és moderátorok kihívása a változó tanulási környezetek és tanulási módok figyelembe vétele, s ezek fényében a tanítási módszerek megválasztása. Ez egy teljesen új nézőpontot kívánhat számos tekintetben, melyek közé tartozhat a tanári szerep, az osztály elrendezése, a tanulók szerepe és felelőssége, valamint az elvárt célok és a tanulás kimenete is.

 

Manapság az oktatás és az együttműködés (és a Sp4ce projekt) különleges kihívásai közé tartoznak az alábbiak:

• A megkövesedett felnőttoktatási módszerek megreformálása a modern tanulási környezetben
• A tanulók (beleértve a tanulók és az üzleti szféra résztvevőit) valamint a mentorok közti generációs szakadék bármilyen irányban
• Olyan technológiák, melyek nehezen használhatók már a tanulás és együttműködés új típusainak támogatásában